Aztamindenit, látom a tengert! Bár eléggé ködös volt és fújt a szél a landolásnál, a hajam még mindig (szar) tart. Biztos régi reptér, hiszen még Marco Polo névre hallgat;), Ő szintén nagy látványosság Velencében, kb úgy mint a szívtipró Casanova. Onnan 5ös busz+ vizen-járó-busz és már ízlelgettünk a várost.
Na vajon milyen a szállás? A Calle del Cappucinoról már felismertem a 4 emeletes épületet, melynek falai vékonyságát a papírkészítők is megirigyelhetik. Lépcsők, lépcsők... felfelé, körkörösen egészen a másodikra, ott narancslé várt a fáradt utazókra, becsekk és a szobáánk!!!
A fáradt utazók mindig marhára éhesek is, és amikor egy ilyen jó konyhájú országba landolnak, az első út egy helyes kis vendéglőbe vezet. Mi a Trattoria dello Strega-ba estünk be mindenre felkészülve (Boszorkányfogadó)... volt pár boszi, de ők franciául beszéltek:)) mi meg a halál torkában nyugodtan majszolgattuk finom ebédünket (rántott kalamári, saláta, ricottás fusili)...A fáradt utazók mindig marhára éhesek is, és amikor egy ilyen jó konyhájú országba vetődnek, az első út egy helyes kis vendéglőbe vezet. Mi a Trattoria dello Strega-ba estünk be mindenre felkészülve (Boszorkányfogadó)... volt pár boszi, de ők franciául beszéltek:)) mi meg a halál torkában nyugodtan majszolgattuk finom ebédünket (rántott kalamári, saláta, ricottás fusili)...
Ezen a képen Pinho homáros spagettit, Rita tintás spagettit, én pedig gnocchit ettem velencei módra (paradicsomos-sajtos).
Később nekiveselkedtünk a városkának, melyben el lehet tévedni, de ne térkép nélkül
tegye az ember ;) Szerencsére mi beszereztünk még a reptéren kapásból hármat. Szal bandukoltunk az utcákon elalélva a hihetetlen hangulaton és a hihetetlen hidegen. Az eső kóstolgatott minket napokig, de nem kihívás ez 3 TO-s néniktől sem visszariadó emberkének. (Még gondolkodom az eső-TOs néni párhuzam esztétikai mondanivalóján)És a leglényegesebbek! Szín! Pompa! Elegancia! Bohémkodás...
Utolsó kommentek