Inkk

It's an essay for the Business Communication course on BBS, the call for it was: to visit ARC exhibition and write a small review about 2-3 billboards, and write the own ideas about ReStart or RestArt :)

 

Review about my favourite posters on ARC exhibition

    To decide from the first sight was not easy, because all the exhibited posters made by creative persons, who knows how to catch your eye to reveal the message.
    One of my favourite is the Born of Bélus. I just stucked in front of it and try to decide whatever it was good or not. I liked it, because it was like a rarely painted picture, not just edited by computers. Changing Venus, the symbol of beauty, to a man who is not an ideal renessaince man: for me these were the impacts. To realize it’s time to think over the average ideals. Is it happened to us, that besides the fashion world’s unlivablely slim models, borned a new fetish beauty or is it the real, everydays-life-beauty, who will define our future estetics’ meanings? Is it an answer to this photoshopped world, or just a react for the fetishists?
    My second chosen is called “ReTusa”. I think it’s a fine work, can make me easily think about these topics. About how easy to change the real things to another, and then finally it means what we wanted so. But, in this case, the relation is about cutting and editing a bad experience to a funny and naive situation. The active fighting body caught my eye, made me remember the fights in Budapest, which I have only seen on TV (same perception). This photo shooted in another country, but can easily find out the similarities related to the Hungarian attacks on the streets. Could this restart happen without any revolutionary moment? Could a simple “user” just change the items in our hands or in our minds? I mean will those people recognize the pointless aggressivity in their actions?
    The next picture is not as detailed as the last two: called the “Critical Bus”. After the high popularity of Critical Mass, a big event for bicyclist to show and present their ideas about personal transportation, the “Critical Bus” activity may become real in the previous future. I can’t drive, but when I moved to Budapest I realized I wouldn’t try to get my driving license here. The cause of it is that here the public transportation is faster and not so stressful as the driving. Both signs created with the simpliest figures to became a suitable form to stuck or spread out everywhere in the city. There’s no need to explain the situation when a new activity use a known underground symbol or similar style to get the associations of the original symbol: in this case you win those people who has the Critical Mass as their Lovemark. It’s a strong relation, and everyone’s touched by this problem: by the way, it’s on the streets!
   


My restart idea

    The restart, what I have chosen to present is more likely to global, but also is a part of my life. Otherwise, it is not a plan to do, but a consequence from the last twenty years.
    There are three elements of the “back to the roots restart”. It was simple to recognize a trend in our community: after was being flood by the “West means freedom” fenomenon, people seems to be bored by these mass-poducts and mass-culture in some ways. In the 1990’s, these products and methods (from the western countries, mainly from USA) were warmly welcomed, nobody would avoided them. Second, that throught these opened gates, the global crisis was unavoidable for Europe and also for us. It’s known, that in hard-days-period people try to find a trusty icon to believe in. Also, the crisis was that inductor which made this happen faster and more remarkable. And the last element is probably our particular political behavior.
    For these elements the answer seems to be the restart in our cultural things, national food, products, and to realize and to make a difference between: “us” and “them”. In the last five years shown up new media channels to serve this need, new network for home-made and national food, and new civil groups who identify themselves as proud protectors of the nation.  More and more people following the bio-fashion (no matter if its not the making method, just a simple markname/brandname), the Hungarian cultural and decorating signs are reconquer the youngsters, it can be seen on the national TV-channel’s spots, also. Nowadays you can be questioned in your origin if you are not wearing the clothes and jewels from the era of Conquest of Hungary, or if you want to try yourself in abroad. The old Hungarian songs and instruments are also shown up in modern types of music, mixed with rock or electric ways. All these trends are also driven by the politics, it can make every simple case to a big “Are you real Hungarian by the way?!” question. Of course, it is an expected reaction: to return our history and roots, we can see many many old type of flags and maps about the “Big Hungary” on the streets, on people’s shirts or in our homes (TV). Besides these national sings, historical names and symbols are recycled by groups, it can be seen that their meanings has changed, the most of these fanatics just follow their first man without thinking. But I can’t see, what is the main point, why they want me to change my clothes, my ideas, my mind to be “more Hungarian”? Anyway, if they or anybody know what is it personally. Or if they even think that it can be defined by few shirts or customer behaviour.
    I think this return or restart will calm down with time, if the crisis and the questions in our minds about Trianon or System changing in 1989, will be answered.
 

Már régebben üzemeltem be, de most új playlistből hallgathattok a bal oldali deezer boxból érdekes kis muzsikákat:)

Jó szórakozást hozzá!

Na, ittvagyunk Firenzében és készítjük a jobbnál jobb bejelentkezéseket. Kommentelni lehet! :)

 

 

Az első a MyMiamiAdvice egyik alkotásáról jutott eszembe:
a LOEWE: Sound reklámról van szó, melynek ötletét, hogy a fotelből irányhatod a TVben lévőket, már többször megalkották.

Mégis milyen szívderítő kis szösszenet, ahogy ez a komolyzenész réteg (amely eléggé karót nyelten szokott állni/ülni, még véletlenü sincs rajtuk semmi kihívó vagy figyelemelterelő) mindent hátrahagyva próbálja teljesíteni a néző beállításait.

A második szintén a zenéhez kapcsolódik, de a mozgás oldaláról: egy tánciskolát népszerűsít, az üzenet azt hiszem egyértelmű.
 

Nincs ilyenből inverz? Mármint jó lenne tánc közben felöltözni. Gyorsabban menne reggelente, mint lefelé. :) ügyes munka, mert a legegyszerűbb eszközöket használja, az üzenet egyértelműen átmegy. Ilyen munka születik, ha egyszerű és jól átgondolt koncepció az alap.

 

Nem régen frissítgettem a CV-met és megcsináltam az angol verziót is, hogy legyen mit kiküldeni a világba. A standard verziók böngészése közben találtam erre a meglehetősen kreatív CV-re. A srác számítógépes animátor, programozó. Úgy gondolta, hogy ezen képességeit gyakorlat közben is bemutatja egy szórakoztató önéletrajz képében. Hiszen ezzel már is csatlakozott a trendekhez, melyek elvetik a hagyományos kompetencia-felsorolásos technikát és a képi megfogalmazásra alapozzák a sikert. Ez megvalósul az újmédiumban is, mindig többet mond egy cikkhez készült videó, mint csupán a nyomtatott cikk. Az észlelés különbségeiben is kereshetők ilyen erős különbségek.

 

Indulás: 2008.09.02. 04:15 am. basszus, fel kell kelni. De legalább transzfer jön az ajtómig és elröpít a messzi Malév járatra.

- és így is lett: a gép 9:40kor indult, problémamentesen megérkeztünk a Charles de Galle reptérre. Ez volt eddig a legnagyobb reptér, amin jártam. Pár horizontális és függőleges mozgólépcső, rohanás a TGV Charles de Galle-i megállójába. Ez a járat hihetetlenül gyorssá és élvezhetővé teszi a nagy távolságokat Franciaországban. Egy Poitiers-beli átszállással után már La Rochelle városkája fogadott minket.

Az első este már kaptunk vacsorát, megismerkedtünk néhány franciával, de többen éjszaka érkeztek meg, az átszállásos késések miatt. Másnap elkezdtük a Dialogue program seminar részét. A közeledő European Civil Days c. konferencia fő témáit boncolgattuk, úgy mint mobilitás, részvétel és dialógus. Ehhez először minden résztvevő bemutatta szervezetét.

A franciák nagyrésze az Animafac nevű szervezettől jöttek. Ez elég nagy Franciaországban, és erős La Rochelle régiójában. Régis, egy párizsi civiles bemutatta az egyik helyi kezdeményezésüket:

HELLO CITIZEN PROJECT - Projet Bonjour Citoyen

A kezdeményezés kiinduló egyik oka az, hogy az emberek nem ismerik egymást a nagyvárosokban, az elidegenedés érezhető méreteket öltött, és ki más indítson ez ellen programokat, mint a civiles. A másik, ami ehhez kapcsolódik: a főváros - vidék ellentét, ami Magyarországon is pontosan megtalálható. Régis elmesélte, hogy amikor a programon elgondolkoztak először az az időszak volt, amikor egy szélsőjobb radikális politikus, a  National Front vezetője: Jean-Marie Le Pen 20%-nyi szavazatot tudott összeszedni az első körben. Az, hogy egy ilyen rasszista párt ennyi szavazatot szerzett 2002-ben Régis szerint meghökkentő és elítélendő. Ennek okát szerinte a hihetetlen mély sztereotípiák okozzák a fővárosiak és vidékiek között. Egymást csak a tv-ben vagy rádióban látják, de ott is legtöbbször hamisan reprezentálva.

A Projekt lényege, hogy a szervezet tagjai gyerekekkel karonfogva elindulnak Párizs utcáin és köszönnek a járókelőknek. Ha valaki nem köszön vissza, akkor büntetést kap. Ekkor a többi szervezet elmondta, hogy ha ez az ő országában történne, az emberek nem vennék jó néven, ez súlyos provokációnak minősülne, vagy azt hinnék, hogy ki akarják őket rabolni. Az első Régis válasza az volt, hogy pont emiatt mennek gyerekekkel, ők adják oda a büntetési cédulát is, így ez csak finom provokáció marad és elgondolkodtat. A másodikra pedig, miszerint ha jön egy fekete férfi és ráköszön egy nénire - és ez arra utal, hogy ki akarja rabolni, ez esetben ez maga a tettenért sztereotípia és diszkrimináció, így méginkább fontos a paradigmaváltás.

Tulajdonképpen ez valahol olyan, mint a Free Hug. Egyik magyar megvalósítása nézhető és élvezhető.

 

 

A témák boncolgatása, kiértékelés és ajánlás készítés után következett másnap a konferencia. A szokásos nyitóceremóniával és vezetők megjelenésével. Bevallom őszintén a koncerencia ezen részét kollektívan skippeltük.

A Workshopok napján viszont beindult a darálás. Egyidőben 8 helyen zajlott dialógus meghívott előadók és vendégek között. Mi a "Mobility in Europe: one of the key elements for an active citizenship?" című beszélgetésen vettünk részt. Tőlünk Imi beszélt, bemutatta többek közt a HAHA-t és a Dialóg programot, illetve annak ajánlásait.

Az ezzel párhuzamos workshopok közül csak címmel idézek, ezek is rámutatnak a sokszínű és igényes témakörre:

Intercultural dialogue: cultural differences and social solidarity
Tools for civil dialogue in member States
Education (formal, non-formal and informal): driving force for an active European citizenship
2009 European elections: a way putting citizenship in pratice
Associations and local democracy
A Europe of Human Rights standing for peace?

Az ezt követő workshopokban hasonló témákat taglaltak, és ezt követte még a záróülés szombaton, melyen mi már nem vettünk részt.

Érdekes és hasznos tapasztalat volt résztvenni ezen a konferencián és szemináriumon. Belekóstoltunk a francia civil élet sírásába és a felnövekvő generáció egy-két aktív résztvevőjének életébe. Mindazonáltal ez egyik kicsit több volt, mint amiben én most aktívan részt tudtam volna venni. De várom a következő lehetőséget.

 

   

És a nulladiknapi megérkezés: az úton nem volt semmi izgi, csak mikor odaértünk láttuk, hogy némi sor kígyózik a vipbejárat körül. A képen talán nem látszik, de szitál az eső és csak Ervin haja tart. :P

Mindössze 1 órás várakozás és sok k betűs szó után végre bejutottunk és megkezdődött a móka és kacagás. Persze leleményesen elhúztunk a tescoba és bevásároltunk egy-két (hahaha) innivalót, már ha így kontroll nélkül beengedik a kocsikat.

 

  

 

Jól látszik, hogy ún. passztalanok kasztjába tartozunk, tehát lóg valami a nyakunkba, de az igazából nem ér semmit. Bürokrácia, bürokrácia. (azért civilesként megérdemeltünk volna egy-egy civiles vagy allaccess pass-t :DD) de nem.

Ezen a képen a sátraink közé - gondos geometriai tervezéssel előkészítve - rendezett téren ülünk és magyarázunk egymásnak, itt épp Szilvi.

 

 

  

 

Persze a tescoba járást napi rutinná emeltük - hogy a liturgikus vonalat is erősítsük így civilesként - egyik ilyen utunk során ismerkedtünk meg e két úriemberrel: a baloldali Dawson (a Dawson és a haverokból) a másik pedig filozófus. :)

 

 

 

  

 

Ő pedig Niki, a mi kisbarátunk a Pont irodából, aki ilyen nagyszerű lehetőseghez juttat minket - és bárkit, aki betéved oda. :)

(A képen nem a Pont irodában látható... :PP)

Civil ténykedésünk az EFOTTon kimerült a mindennapi játékajánlatunkban a HAHA-s sátorban, ahol emellett elmeséltük a kik+mik vagyunk mink :P és mit csinál a szervezet. Sajnos molinók, színes látványelemek, kötéltáncosok és tűznyelők híján nem sok érdeklődő állt le beszélgetni is. Pár szóróanyagot szerencsére azért kaptunk, azok jó ösztönző erőként érvényesültek. Ingyenélő fesztiválozók, brrrhh :D

Ha TE kiváncsi vagy mi is ez a HAHA és hogyan lehet ilyen pompás programokon részt venni, mint amikről a blogomban is lehet olvasni, akkor kommentelj vagy dobj egy mélt (inkafunky@gmail.com).

Ez a nap is eljött. Kint zuhog, dörög, majd' leszakad az ég. Pillanatnyi netkihagyások. És nemsokára indulunk a fesztiválra  Civilesként aranyéletet remélek, adunk majd teát és sok játékot, ha az időjárás is úgy engedi. Bemutatjuk a HAHA-t, az EVS helyi kezdeményezését, az eddigi cseréket, a Campus rendezvényszervezőt... Bár még nem felhasználóként nem voltam efotton, de megpróbálok sok fotót készíteni és felrakni a blogra leírásokkal, tapasztalatokkal.

Addig is esőmentes szép hetet!

    A nagy milánói túra után vasárnap végre pihenhettünk. Addig végig zsúfolva volt a program. Vagyis voltak coffeebreak-ek a foglalkozások között, de nem volt időnk magunkra, a hotelben. Hajat mosni meg hasonlók. A visszajelzésekből szerencsére egyértelmű volt, hogy ezt szeretnénk, így meg is kaptuk: vasárnap kettőig freetime volt. Összeszedtük magunkat és elsétáltunk a napos időben a Youth centerbe, ahol mindig lógunk. Szerencsére pizzával vártak minket. Hihetetlen finom itt a pizzzzza:DDD
Majszolgatás közben a magyar csapat női tagjai (Gréti, Karina, Györgyi és én) megvitattuk az előző estét, ahogy mindig tesszük.
    Ugyanis minden este történik valami említésre méltó. A szombat este folyamán történt pár érdekes dolog, amit nem hagytak szó nélkül a szervezők és hotel sem. Ezeket a nap végén minden csapat külön is megbeszélte. Túl hangosnak találták a bandát, így nem lehetett a hotelben iszogatni többet senkinek.. amit persze mindenki megszegett. Mindenesetre ahogy levezették a vitát sok emberkének nem tetszett. Imi viszont megvédett minket a leader-gyűlésen, mint egy rendes apuka/bátty, ezért tudja ő hogy szeretjük:D Persze hogy megvédett minket, hiszen ő is benne van a bulikban:)) Nincs még egy olyan leader itt mint Imi - ezt beszéltük Krys-szel is a lengyelektől. A többi leaderrel nem tudsz olyan közvetlen lenni mint vele.
     A nap közepén volt egy Shock activity nevű játék.
    Azt hiszem ezen a napon volt az a Warm-up (bemelegítő játék), amit a máltaiak vezettek le. A játék arról szólt, hogy szét vált a csapat fiúkra és lányokra, majd beálltunk egymással szemben, sorba. Aztán volt egy négy soros ének, amit mindenki énekelt (Ongi Ongi Ongi, Ongi Ongionella, Ongi Ongi Ongi, Ongi un Cavallier). A játék lényege, hogy a fiúk a mondókával kikérik a lányt és lehazudják a csillagokat is az égről, hogy a lányok odaadják a választott lányt. Viszont a lányok nem adják könnyen magukat. A játék jól sikerült, mindenki élvezte. Ennek ellenére az ebédnél odajött a máltai leader, hogy a svédek szerint szexista volt a játék és bocsánatot kér, ha minket is megbántott ezzel a játékkal. Nagyon furcsálltuk az esetet. Mondtuk, hogy a mi kultúránkban is rengeteg szexista játék, mondóka, stb van. Szinte minden népdalunk erről szól. Ez csak egy kis szelete azoknak a kultúrális eltéréseknek, amelyeket tapasztaltunk az exchange folyamán. És ez nem is a foglalkozásokon derült ki.
    Ezen az estén a Barracudában vacsiztunk, majd jött a beavató rituálé. Azaz bevittek minket a hely hátsó kertjébe, majd csukott szemmel vezettek minket egy gyertyákkal hangulatosan bevilágított sátorba. Ott Martina és Viviana piros és fehér festékkel jelölt meg mindenkit és közben láttad magad egy tükörben. Mialatt mindenki átváltozott ősi dobzene szólt, valami olyasmi mint amit a Capoerások szoktak használni. Közben kihozták a nagy tükröt és letámasztották a kerítéshez. Csak az volt hátra, amiről az egész Exchange szól: Smash the mirror! össze is törtük és a végén mindenki kapott belőle egy darabkát emlékbe.

Szombaton reggel indultuk Milánóba, kis buszozás, kis metrózás és már ott is voltunk a Louis Vuitton és D&G boltok előtt.
A Dóm melletti térre centralizálták a világ első D&G boltját. Annyira nem is jó cuccok. Legalábbis bementünk és nem volt semmi izgi. Nyilván nem ez a lényeg, de akkor is. Ezután mentünk az egyik Parco-ba és piknikeztünk. A magyar fiúk persze már póló nélkül. Ekkor végre megláttuk az első magyar dolgot (sic! mert második, ugyanis első este láttunk egy magyar rendszámú kis suzukit az egyik bárnál.. ez hogy jött el idáig???!:D) szal egy Magyar vizslát.
Aztán énekelgettünk magyar bordalokat és népdalokat, ahogy kell. Belőlünk mindig előjött a daloskedv:)) De nem csak belőlünk, ugyanis a svédek egy zeneiskolából jöttek, ahol énekelni,táncolni és drámázni is remekül megtanultak. Folyton nyomták magukat:) De legalább szépen tudnak énekelni.
A rövidke ebéd után nekiindultunk a shoppin'tournak pár fiúval. Ők azonban már az első Terranovánál feladták, hiszen "egész életükben ránk várnak":DD Mi pedig folytattuk, mert hiszen nőből vagyunk: H&M, Mango, Zara, Bershka... ott sorakoztak végig. Csak ránk vártak:D Közben bementünk egy fehérneműs-fürdőruhás boltba. Nem is tudtuk akkor még, hogy mi vár ránk. Miután felpróbált és kicserélgetett minden darabot eldöntötte, h megveszi. De ekkor nem találta az eladó az egyik felét a fürdőruhának. Mi ott mondtuk, h nincs nálunk, de tényleg.. már röhögtünk az egészen, mindannyiunk elfáradva.. eldöntöttük, h megyünk inkább. Ekkor a nő: de már hívtam a kollegát, a másik boltból áthozza a hiányzó darabot. Okkké... várunk egy kicsit.. de közben röhögünk, h ez nem igaz, mi menni akarunk már. Mondjuk megint, h inkább akkor visszajövünk, tééényleg, de most mennünk kell! Erre a nő: dehát mindjárt, tényleg mindjárt ittvan a fürdőruhás kollega. Huh. ekkor éreztük, h kész vége. A fürdőruha-maffia hatalmába kerültünk, nincs kiút. nincs menekvés.
Aztán egy óvatlan pillanatban kisétáltunk a boltból és futottunk!!!! annyira készen voltunk, h futottunk a kövi boltig:DDD
Miután jól kivásároltuk magunkat eloldalogtunk a találkozóhelyre és persze közben frissítettünk a mekiben... Olaszországban mekibe menni, tudom-tudom... :D

Hazafelé már mindenki megborult picit,.. volt vigadozás a metróban, mindenhol.
Aztán mindenki mély álomba hullott...

HAHAHA nem is. :)minden este partyzunk, csak arról nem írok:DD..
:)

Pénteken kiderült, hogy ki milyen csoportba kerül: 30 embert 3 részre osztottak. Multimédia, Színház és Graffiti. Én a multimédiába kerültem, oda is akartam, szal okés volt. A többiek persze cserélegettek.  Illetve mindenki húzott egy nevet egy kalapból, amiben a jelenlévők nevei voltak. ez volt a Secret Friend választás. A secret  friend azt jelenti, hogy kedveskedni kell hozzá végig, de nem egyenesen, csak így hátulról. Az én secret friendem Stefano Zac. Ő az egyik olasz, mint kiderült a dealer is egyben:D de vicces srác... néha adok a koktélomból meg ilyenek. El is kezdtünk dolgozni a projekten, ami a Europe and food témát követi. Az alkotásunk a Food fight fantázianevet kapta, majd ha kész lesz felrakom youtubera és megnéhető lesz:) A csoportban van egy svéd lány, egy lengyel lány és hárman magyarok.. jó az ötletelés, csak kevés idő van rendesen megcsinálni. mert ez nem hipp-hopp meló. Pénteken megismerkedtem jobban a lengyelekkel, najó elég sokat lóg együtt a két nemzet:DD..

Szóval a második nap!
Treasure Hunting!
Ez volt a feladat. Kaptunk egy térképet és 12 kérdést, amire a városban találtunk választ. Így ellátogattunk a helyi piacra is: ilyen lángosos kocsikból árulták a legjobb sajtokat meg sonkákat, úgy mint a ruhákat is, persze. Az egyik kérés az volt, h szerezzünk vásárfiát, mármint olyat, amit ingyen adnak az árusok.. Mi kértünk kóstolót az egyik milánói ízesítésű szalámiból és kaptunk is.. :DD
A képen az egyik feladat: cipőkből a legnagyobb tornyot felállítani! (left to right: Stefano Zac, Gréti, Chris, Jan)













Ekkor találkoztunk újra a polgimesterrel (Silvia Scurati), akit Imi csak úgy emleget, mint akinek az állával kapálni is lehetne.. :D







(in order left to right: öltönyös olasz vlk, Jürgen, Imi, Daniel, George, Krys, Sanyi, Anton, Marco, Hanna
kövi sor: Jukka, Karina, Britta, PolgiAsszony, Carro, Sara, Ana
ülők: Daniel, olasz vlk, Martha, Filip, Luca, Chris)

Délután volt a sztereotípiás előadás, ki hogyan látja a többieket.
A máltaiak Simpsonos prezentációt készítettek, tök viccesre megcsinálták. Azt kérdezték a körülöttük élőktől, hogy szerintük hogy néz ki egy átlagos lengyel,magyar,olasz és svéd fiú és lány... és megcsinálták simpson-kinézetben a kapott eredményeket.
A lengyelek csak elmagyarázták mit gondolnak a többi nemzetről. Mi egy papírra felírtuk az első dolgokat, amik eszünkbe jutnak róluk.
A svédek el is játszották... Az olaszok egy videó csináltak reklámokkal, de nem nagyon hangosították ki, szal nem sokat értettünk belőle.
Este volt a karaoke, amire sikerült nem kiírni a magyar karaoke számokat... de nem is volt baj, mert végülis nem volt rá szükség. International számokat játszottak.. és a Bittersweet symphonyt énekeltem, már nem tudom kivel, folyton cserélődtek az emberek. Az egészet közvítették egy olasz online rádión... de ezt közben úgyis elfelejtettük, szal nem volt gáz:DDD
Ott jókat tudtunk táncolni, mert játszottak mostani dizsi számokat, meg mindenfélét. Táncoltam a lengyel srácokkal pl,. ők a legaranyosabbak: Krys, Jan, Filip és Bartosz :D
A képen: Agnes, Bartosz, Martha, Jan, Krys és Filip
 Azt beszéltük a lányokkal, hogy ők az egyedül jó srácok az exchange-en..  Az egyik svéd srác meleg, a másik csak úgy néz ki és ilyen kis művészlélek.
 Az olasz srácok nyeglék, bár aranyoskák.. csak ilyen félénkek. Meg nem nagyon tudnak angolul. :(

A máltai srácok túl bodybuilderek... tegnap is elmentek a edzőterembe.. pedig alig van szabad programunk..:D meg az a szokásuk, h kimennek este a parkba aludni. Mert az milyen egészséges és hallgatják a madarakat közben meg ilyenek.. ÁÁÁÁÁÁáááááá
Na de majd még közben körülírom a népeket.

Most nincs időm és energiám írni, de amint lesz (holnap reggel) azonnal fogok:D

Well, Kezdek átszokni hangsúlyban is az angolra. Beszélgettem Imivel este és már minden megszólalásom magyarul angolosan hangzott. Nagyon weird volt. :D
Ugyanis a foglalkozásokon lefektettük a szabályt, hogy ha 5 méteren belül más nemzetiség is van a közelünkben, akkor át kell váltani angolra. :)
Reggel végre megismerem jobban a szobatársamat, a lengyel lányt. Anna 18 és jogra jár, aranyoska, folyton mosolyog meg beszél. Kb másfél órát dumáltunk reggeli előtt:) Mondta, h félt, h ilyen visszahúzódó szobatársa lesz, akivel nem tud beszélgetni.
Amúgy a reggelt névtanulós játékokkal kezdtük a közösségi házban. Én voltam jazzy Judy.. izgi, mi?
Így tényleg sikerült megtanulni elég sokmindenkinek a nevét. a nap folyamán ilyen ismerkedős-játékos foglalkozások voltak, h érezze a nép, hogy mindenkit ismer. A képen az egyik ilyen játék látható: két csapatra oszlik a nép és őket egy hálózsákkal (bármivel) elválasztják. minden körben jön egy-egy ember és amint leengedik a falat ki kell mondani a másik nevét. Az nyer, aki hamarabb mondja. Itt épp a leengedés utáni pillanat látható :))


Az ebéd egy menzán volt, de rögtön eszembe jutott Jamie, mert elég fincsi és egészséges dolgokat kaptak a gyerkőcök, ahogy mi is. :) Aztán volt fagyizás is:DD igggen, eredeti olasz fagyi, yummiii










Este pedig fogadott minket a bareggio-i polgármesterasszony:) felolvasta a szövegét angolul, egy olasz srác meg fordította olaszra, hogy értsék a helyiek is. De annyira akcentussal beszélt a nő, hogy többet értettünk az olaszból, mint az angolból:D Meg kaptunk tőle egy jó vastag színes-képes könyvet Bareggioról, ő meg tőlünk bort és csokit:)

Aztán következett a buli, svédasztalos vacsi meg beszélgetés, a szokásos módon. Este pedig ad hoc házibuli az egyik szobában.. egyháromágyas apróságba kb 25 ember:D vicces volt. Páran az estét egy 4 km-es sétával zártuk, mert kerestük a többieket, de az idő tök kellemes este is, így elég volt egy kardigán is. :)





na puszi mindenkinek innen Bareggio-ból, ma Ivettet emelem ki:DDD

ciaoo

Nahát végre itt:)
Szal a tegnapi fapados repcsin csak annyi izgi volt, hogy Combos Edina férje volt az utaskísérő, ari srác. 1 óra 10 perces út után leszálltunk Bergamo-ban és ott várt ránk Alberto meg Luca, az ő feladatuk volt minket elvinni Bareggioba, a program helyére. Miután betuszkoltuk a csomikat, beszálltunk és próbáltunk összepacsizni Luca-val, aki nagyon keveset bezsél angolul, de annál lelkesebb. a harmadik magyarázás-bonyolódásnál feladtuk. :) Szegény mondta, h köszöni a türelmünket, mert még most tanul:)
Aztán elvittek minket a Baracuda bárba, ahol kaptunk pármai sonkás, baconos paradicsomos szendót jól össze pirítva, ahogy itt szokás, iszonyat fincsiii volt!! :) megismerkedtünk az olasz szervezőkkel, meg még ott volt pár lengyel is. Ők arik voltak, rögtön jöttek, bemutatkozni. Meg persze Jürgennel kitörő vitát folytattunk Cioccolina munkásságáról, minden apró részletre kitérve. De kezdtünk fáradtak lenni, szal visszavittek minket a szállás és elfoglaltuk a szobákat.
De az ilyen csereprogramokon ám azt csinálják, h jól megkeverik a népet. Ez így kedves dolog, de amikor az egyik csapat várhatóan későn érkezik, akkor picit ciki. Az enyém a 405ös szoba és egy lengyel lánnyal osztom meg: Annával. Mikor bejöttem szegény már két zuhanyt vett, mert nem bírtakivárni az érkezésem. Miután bemutatkoztunk és mondtam, h én még leugrom egy meetingre ő már majdnem aludt. De szerencsére így átaludta az egész zuhanyzás-kipakolás részt. Most a fürdőszobában ülök, h egy kis wifit lekapcsoljak a környékről és sikerült is, amint látjátok.










Anyu, remélemmegkaptad az smst!

itt lakunk:
http://www.hotelnovarafiera.it/uk/index.htm

na, asszem ennyi. meg még pár kép:

Eddig mindig király, itt legalább van wifi. :)
ferihegy 1, stb,stb... mondjuk azt hittük, h el fogunk késni, mert 20:10kor megy a repcsi.. de ehhez képest fél órát késik a gééép!!.. na, szal semmi gond, Anyu!:DD

amúgy megkérdezték checkin-nél, h tudok e arról, h bárki hozzányúlhatott a cuccomhoz, illetve, hogy nem kért e meg valaki, hogy vigyek át neki valamit a határon.. hááát mondom mi van?? eddig ilyet sosenem kérdeztek. Rögtön kérdezte a srác a rutint: nem-nem?
mondom ja. :D

szal semmi gond. Mondjuk kicsit éhi vagyok, de vettem egy bacardit. mármint, h én is vigyek valami piát. mindenki hozott.
de persze ez nem erről szóóók haahahahaha:D:D

na csók a családnak.

Ezt a képet a Pataki vár mellett lőttem.
Igazán meglepődtem, hogy pont ott találok egy Mac-kát.
Ki tudja, lehet hogy bent mindent fehér, fényes műanyag borít és kis alma emblémák szegélyezik a tányérokat, melyekbe zöldalmás pitét szolgálnak fel a wifizni vágyó Macőrülteknek...AMEN!!!

Ja és persze alap a zöldalmás fagyi. Imádom.

Sok dumálgatás után kezd elmenni a hangom, pont a szélén állok, pont. Egész délután a tea kötöttségeiben, lassan új ízekre találva a zöld tea és almalé keresztezésével. Nem adhatok ki hangot, ha azt akarom, h minél hamarabb ne a pont szélén álljak. Már csak az a gond, h a pontnak nincs kiterjedése, ugyi? ...


Hajtás után Nirvana Jazz

Egy kis ZsongásMarketing. Hihetetlen. Nevetséges.
Remélem az én kis lapitopim nem féltékeny az alaptelómra, amivel szinte csak telefonálni, smsezni lehet. ah, ne harapdálj baby..

Ez a hét eléggé videó-fókuszált lett, de hát ilyen a mi kis világunk - a Médiaesztétika óra szerint is - a látványban élünk, a látvány határoz meg minket, ezt kihasználva reklámozzunk RENDEZVÉNYEKET.