Inkk

Miért választottam ezt a témát?

    Sigmund Freud már elsős gimnazista koromban felkeltette érdeklődésemet. Akkoriban még azt is fontolgattam, hogy pályaválasztásomat is befolyásolhatja ez a téma. Megszereztem a Bevezetés a pszichoanalízisbe c. mű egyik példányát és belevágtam az elszólások értelmezéseibe, de ez akkor nem volt elég cikázó érdeklődésem megtartására. Majd a gimnáziumi évek alatt sikerült megismerkednem a tudatalatti és a szimbolikai rendszer kapcsolatával, mely  jobban  lefedte érdeklődésem fő csapásirányát.
    A magánszférámban szert tettem egy olyan kapcsolatra, melyben ráébredtem a kérdések fontosságára. Pontosabban: mivel a kapcsolat többnyire az elektronikus kommunikációra redukálódott, az írásban kifejlődhetett egy olyan világ, melyben az igazmondás, a tiszta reakció természetesen megmutatkozhatott. Így volt a legkönnyebb a lelki folyamatokat megsejteni. Én ilyen mintára képzelem el a sikeres terápia menetét.
    Mit sikerült elérni ebben a kapcsolatban, hogy nem okozott gondot lemondani arról a lehetőségről, hogy a másikban tetszést érek el az elmondottak által?
Mivel nézeteim szerint nincs tiszta barátság férfi és nő között, tehát nem lehetséges, hogy legalább az egyik fél ne akarna többet - bármennyit is. Ha többet akar - tetszeni akar, így egy férfi és egy nő találkozásánál egyértelműen természetellenes viselkedés lép életbe. Ha nem is a tetszési vágy - akkor a büszkeség vezeti az egyént, hogy magáról minél jobb képet alakítson ki a másikban. Egyfajta önigazolási módszer, vagy az én-kép megóvása egy másik személy szemében. Azt gondolom ez nem tudatos viselkedés, az ember öntudatlanul saját maga eladására törekszik, nemcsak munkaköri tevékenységként, talán még az orvosnál is. Ha az épp megpróbál megfejteni minket, kíváncsi minden apró titkunkra, amit nem szívesen tár fel a páciens, hiszen ezek után bármilyen (még negatív) kép (is) kialakulhat az orvosban. Tehát ugyanolyan erők munkálhatnak bennünk, ha egy ellenkező nemű érdeklődését akarjuk vagy éppen nem akarjuk (de természetszerűleg muszáj) felkelteni, mint amikor egy - akár - azonos nemű orvoshoz fordulunk. Freud és Dóra viszonyában mindkét feltétel adott.

    Miért jött ez olyan könnyen mindkettőnk számára? Választás kérdése ez? Elhatározás kérdése, hogy elárulom érzéseimet egy másik ember számára? Kell valamilyen különleges körülmény, hogy létrejöjjön a megfelelő légkör?

    Hiszen valójában leellenőrízhetetlen, mennyire mondanak valóságot egymásnak a(z akár terápiás) kapcsolatban álló személyek. Mi teremti meg a bizalmat kettejük között? A kétségbeesés? Vagy alapvető emberi természet sarkallja együttműködésre az alanyt? Szüksége van a páciensnek az orvosra, vagy fordítva áll a helyzet? Freudnak éppen szüksége volt páciensekre, hogy kutatásait folytassa: "..Meynert felszólított arra, hogy az általam leírt eseteknek megfelelőeket keressek fel Bécsben és mutassam be az orvosi társaságban. Ezt meg is próbáltam, de a főorvosok, akiknek az osztályán ilyen eseteket találtam, megtagadták tőlem azt, hogy a betegeket megfigyeljem és az eseteket bedolgozzam."  (Önéletrajzi írások 21. o)

S mi az elsődleges reakció ilyen helyzetben?

    Dóra ellenállt? Bízott-e Dóra Freudban? Dórát annyi orvos megvizsgálta már - kevés eredménnyel - hogy egy idő után elutasított minden kezelést. Freudhoz is csak az apai tekintély miatt ment el.
    Lehetnek hasonlóságok Freud és Dóra helyzetében? Érezhette Freud ezeket összekötő erőként? Szolgálhattak párhuzamok a bizalom kiépítésére.
    Freud zsidó hovatartozása miatt mindig szembehelyezkedést váltott ki kortársaiból, a körülötte élőkből. (önéletrajzi írások szerint) Ő maga mondja: "Az első egyetemi benyomások később fontossá vált következménye volt az, hogy olyan korán megbarátkoztam a sorsommal, hogy mindig ellenzékben legyek..."
Az esetleírás szerint Dóra pártját senki sem fogja, nincs szövetségese. Még szeretett apja is fantáziálással vádolja meg, amikor Dóra K úr ajánlatát teszi szóvá. Van egy társalkodónője, akit esetleg tekinthetnénk bizalmasnak, de Freud egyértelműen kifejti, hogy Dóra rájön a társalkodónő kétszínűségére és ezzel véget vet kapcsolatuknak. Dóra anyja az egész család életét megnehezíti folytonos ház körüli tisztogatással, annyira, hogy élvezhetetlenné teszi ezzel a hétköznapi tárgyak használatát.
    Bár Dóra családja is zsidó, az "ellenzéki beállítottság" oka teljesen más Freud és Dóra esetében. A lány családjával szemben van ellenzékben, illetve a kor gondolkodásával is szembehelyezkedik, hiszen ahogy betegségei engedik: eljár órákra, tanulmányokat folytat. Ez akkoriban nem tartozott az átlagos fiatal nők tevékenységei közé.
    Freud kifejti, hogy analíziséhez szükséges, hogy a pácienssel folytatott beszélgetésekben nevén nevezze a dolgokat, azaz a testi folyamatokat és szerveket bevonja az elemzés menetébe. Mint azt le is írja, a kortárs olvasókból ez felháborodást válthat ki, mivel egy nemileg érett hölggyel nem illik ilyen társalgást folytatni. Az, hogy Freud a nőket - azaz Dórát is - értelmes embernek kezeli (kortársai férfiakkal szemben), szimpátiát és elfogadást vált ki a nőkből, és alapvetően bizalmat szavazhatnak neki emiatt. Egy másik értelmezés szerint viszont a nőkben - egy ilyen irányú erős társadalmi hátterű elfojtás után - zavart kelt ez a fajta őszinteség, és magukban elindíthat egy fantáziálást az orvosról, aki ilyen egyenlően szemléli őket. Bár Freud elemzése során mindvégig hangsúlyozza az orvosi hozzáállás semleges megközelítését, vajon a páciens is képes az elejétől távol tartani magát mindenféle érzelmi továbbgondolástól?Véleményen szerint aligha várható el egy fiatal nőtől - aki már nevelőnőjétől értesült szexuális szokásokról - hogy elhatárolja magát ahhoz az orvoshoz kötődő fantáziáktól, aki egynerangúan kezeli és szexuális fantáziáiról kérdezi (akármilyen semleges stílusban is teszi azt).
    Egy másik köteléket is felfedezhetünk Dóra és Freud viszonyában: Dóra apja viszi el lányát az orvoshoz, mert viszonyt folytat K asszonnyal, és nem akarja elveszíteni. Viszont Dóra követeli, hogy szüntessenek meg minden kapcsolatot a K házaspárral, K úr ajánlattétele miatt.
Freud tulajdonképpen a lány segítségére siet? Meddig terjedhet a segítsényújtás?

Mennyire elhivatott Dóra saját betegségével, kórképével szemben?
Megfigyelhető Dóra tudattalan/tudatos kötődése a betegeskedéshez: Freud szerint nyilvánvalóan példaképének tekinti apja nővérét, aki súlyos pszichotikus volt, bár neurózisából hiányoztak a jellegzetes hisztériás tünetek. Szerencsétlen házasságban eltöltött élet után egy betegség miatt teste elsorvadt.
   
Milyen a viszony K úr és Dóra között?
Vázlatosan:
K. úr ajánlatot tesz Dórának, Dóra látszólag nem viszonoz, sőt..
K. úr megcsókolja Dórát, a lány érzi a férfi
a, füstszagát (a férfi erős dohányos): a cigi orális kötődése undort kelt Dórában
b, izgatottságát (péniszmerevedés) - undort kelt benne (először).

Dóra leírásai alapján K úrral való kacsolata részletei:
    "Dóra ... Néhányszor találkozott K úrral is, aki mindig utána nézett, és amikor egy alkalommal Dóra egyedül volt, K úr hosszan követtte őt, hogy meggyőződjön róla, nem randevúra megy-e."
    "K úrnak szabad volt egy éven keresztül, amíg szomszédok voltak, minden nap virágot küldenie Dórának, minden lehetséges alkalommal értékes ajándékokat vennie, s minden szabadidejét a társaságában töltenie anélkül, hogy a szülők udvarlásfélét láttak volna ebben a magatartásban."
K úr egyértelmű udvarlási gyakorlatokat vetett be Dóra kegyeiért. Feltételezhetően Freud tudatosan elkerülte azokat a helyzeteket, amelyekben hasonló udvarlási szándékok akárcsak felmerülhettek volna Dóra irányában. Akkor miért tudta Dóra áthelyezni érzelmeit K úrról Freudra? Lehetséges, hogy K úr ezek mellett hideg és semleges maradt, vagy hogy nem is voltak olyan feltűnő udvarlási gesztusok, sőt ezek Dóra fantáziáiból, túlzásaiból is születhettek (amit Freud többször elfogadhatónak tart). Ekkor az áttétel alapját alkotó hasonlóság K úr és Freud között a távolságtartás momentuma. (Viszont a folytonos feltételezésekre épített logikai váz rövid úton összedől.)
    A K gyerekekről: "Úgy bánt velük, mintha az anyjuk lett volna, tanítgatta, sétálni vitte őket, igyekezett pótolni azt a csekély érdeklődést, amelyet anyjuk fordított rájuk." Freud természetesen arról egyáltalán nem ír, hogy saját családja mennyire ismeri Dórát és viszont. Az viszont feltételezhető, hogy mint gyakorló orvos, mérlegelve páciensei betegségeit teljességgel kizárja a találkozás lehetőségét. Áttétel esetén is veszélyes fordulatot vehet egy beteg ragaszkodása, érzelmei. Ugyanezt okozhatja akár Freud viszontáttétele.



Freud egy ponton érdekes részletet közöl az olvasóval: "Ha összefoglalom mindazokat az eseményeket, amelyek nagy valószínűséggel az áttétel megjelenése mellett szólnak, azaz velem a dohányos férfival kapcsolatosak, akkor arra a következtetésre jutok, hogy egy alkalommal az óra közben Dórának feltehetően az a vágya támadt, hogy csókoljam meg." Később, az esetleírás végén az eset megoldatlanságát boncolgatva felhívja az olvasót figyelmét arra is, hogy ebben az esetben elmulasztotta közölni Dórával, hogy a K úr iránti érzelmeit áttette Freudra. Miért?

"Mik is ezek az áttételek? olyan indulatok és fantáziák újkiadásai, utánzatai, amelyek az analízis előrehaladása során keletkeznek, és amelyeket tudatosakká kell tennünk, mivel ismerjük az áttételeknek azt a sajátosságát, hogy egy korábbi személyt az orvos személyével helyettesít... A számtalan korábbi pszichés élmény nem a múlthoz tartozóként jelenik meg, hanem újraéled az orvossal való aktuális kapcsolatban."
    A következetes Freud miért nem érzett rá rögtön ezen áttétel fontosságára és veszélyére Dórával kapcsolatban? Ha Freud csak egy beteg lenne, itt a terapeuta nem felejtené el figyelmeztetni arra, hogy lehetséges, hogy nem véletlen az, hogy nem szólt Dórának észrevételéről (mintha elszólás lenne).
    Az is megeshet, hogy ezt a tényezőt kulcsként próbálta használni Dóra esetében. Hiszen mennyivel több ösztönzőereje van például egy beteg által nem csak tisztelt, de szeretett terapeutának? Aki iránt vágyat érez, ami köztudottan ösztönzőbb érzelem, mint mondjuk egy csendes, plátói szerelem.

    Freud személye a lány szemében valóban csak szimbólum?
És valóban csak a dohány- és füstszag a vágykapcsolás beindítója? Nem lehetséges, hogy többnek kell a háttérben lapulnia, ha az a fiatal lány valóban meg akarta csókolni Freudot?
    Vagy miért gondolta Freud, hogy a lány abban a pillanatban erre vágyik?
Mik voltak a jelek? Voltak e jelek egyáltalán? Freud nem közöl olyan beteg által leadott jeleket, amiket ő ne értelmezne valamilyen végletes irányban. Ezért érezhetjük szaggatottnak egy egyidejű beszélgetés menetét. Pont úgy ír Freud, hogy abba nem férhet más - elszólásokon, cselekvéseken alapuló tett - elemzés.
    Az áttétel egyik oka talán az, hogy Dóra erős elfojtással küzd K úr iránti érzelmei elfedésére, felé negatív gondolatokat táplál, viszont egy úton meg kell élnie az elfojtott pozitív szerelmi érzelmeket, és az egyetlen férfi, akit bizalmába fogadott, tud a titkairól, ráadásul érzéki párhuzamba is hozható K úrral (füstszag), az Freud.

Indulatáttétel és viszontáttétel
Freud Az indulatáttételről szóló előadásában beszél a beteg-páciens viszonyról bővebben. Nézetei szerint előfordulhat, hogy egy fiatal orvos és egy fiatal női páciens gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt, a nő a férfiben a segítségnyújtást látja, és ez normálisnak is tűnhet; nem gondololunk arra, hogy a nőnél a szerelmi képességének zavara okozza az érzelmeit. De amint jobban eltávolodnak a beteg és a páciens személyes viszonyai az előbb leírt normális esettől, és ugyanúgy szerelmes érzelmeket táplál a páciens, már beszélhetünk abnormalitásról. Például vannak olyan női páciensek, akik határozott véleménnyel rendelkeznek a gyógyulás menetéről: "...a kezelés elejétől kezdve vártak rá, hogy ez a viszony végre megajándékozza őket azzal, amit az élet eddig medtagadott tőlük..." Viszont, ha a páciens minden új orvosával így viselkedik, azaz megmentőjeként kezeli és beleszeret, legyen az orvos deres szakállú a páciens pedig idős asszony; megállapítható, hogy mégsem véletlen, nem lehet csábításról beszélni. Ez az indulatáttétel, mert nem a kezelés maga váltja ki, hanem a páciens ezt a folyamatot hordozza magával orvosról-orvosra. "Az indulatáttétel viharos szerelmi követelés alakjában vagy mérsékeltebb formákban jelentkezhet; a fiatal lány és a koros ember között az a vágy léphet fel, hogy kedvenc leányául fogadja; a libidó törekvése elválaszthatatlan, de ideálisan érzékiség nélküli barátság ajánlatává csökkenhet." Ez a képlet egyértelműen ráilleszthető Freud és Dóra viszonyára. Kétféle megnyilvánulása lehetséges az indulatáttételnek. Egyrészt lehetséges, hogy a páciensben felerősödik az érzelmi megindítottság, és esetleg érzékiségre való vágya viselkedésében is megnyilvánul. Ez az eset tapasztalható Dóránál. A lány valószínűleg nem közölte, hogy most az a vágya támadt, hogy megcsókolja orvosát; hanem olyan metakommunikációs jeleket adott le, amelyről feltehetőleg maga sem tudott. A másik lehetséges útvonal az indulatáttétel kinyilvánulására az ellenséges hozzáállás. Ezek a negatív érzelmek általában pozitívakkal keveredve kerülnek felszínre, így jól tükzörik azt az érzelmi ambivalenciát, amit a szerelem hordoz. Freud szerint: "Az ellenséges érzelmek éppúgy megkötöttséget jelentenek, mint a gyöngédek" melyre rengeteg példát találhatunk a hétköznapi élet kapcsolataiban. Ezek után Freud elzárkózik attól, hogy bármilyen módon is engedjen az orvos a betegének ilyen helyzetben; azt javasolja, hogy be kell bizonyítani a betegnek - az érzelmei nem a jelen helyzetből fakadnak. Dóra esetében Freud mégsem így reagál.
    Freud a Dóra Utószavában kifejti észrevételét Dóra áttételéről, de arra nem is utal, hogy lehetséges viszontáttétel is. Jelen esetben, fejtegetéseim során kiderült, hogy kapcsolatuk az idők során odáig fejlődött a hasonló vonások és Dóra helyzete és férfiakkal szembeni szolga viselkedése miatt, hogy Freudban felmerült a viszontáttétel jelensége, amely az analitikus saját tudattalan érzelmeinek áttételét jelenti betegére. Emiatt nem volt lehetséges, hogy Freud semleges szemlélete megvalósuljon. Hiszen, ha önmagát K úrral azonosította - ahogyan Dóra tette vele szemben - feltehetőleg nem volt képes páciensét rávezetni a megoldásra, a feloldásra. Csak beilleszkedett Dóra élethelyzetébe, nem rángatta ki (vagy mentette meg) a lányt abból a ketrecből, amelyet saját apja és K úr épített, és amelyet lassan ő is támogatni kezdett. 

   
    Milyen gyakran közli Freud észrevételeit Dórával? Azt, hogy hogyan analizálta az elmondottakat. Freud milyen eszközként használja ezeket a kinyilvánításokat?
    Például: "Fel kellett hívnom páciensnőm figyelmét arra, hogy jelenlegi betegsége a K. asszonyéhoz hasonló okok következtében jött létre, és ugyanolyan tendenciózus, mint amilyennek ezt ő maga is megsejtette a barátnője betegségével kapcsolatban."  Vagy: "Egy analitikus ülésen egy egészen új tünetre kezdett panaszkodni, hasogató gyomorfájásra, és amikor megkérdeztem: "Kit utánoz ezzel?" - célba találtam. "
    A leírás alapján nehéz megítélni Freud kérdéseiben rejlő módszert. Mivel nem tudjuk hány olyan kérdést tett fel Dórának, amelyben már a választ is sugallta. Nem tudjuk mennyire volt irányító természetű kérdéseiben és észrevételeiben. Több (feminista) francia kutató férfiuralmi felsőbbrendűséget fedezett fel az eset ábrázolásában. Abban, ahogy Dóra szexuális fantáziáit Freud értékeli, egyértelműen a szolgaság fogalmát vélik felfedezni. Dóra a körülötte élő férfiak szolgája: apjáé, amiért hogy az viszonyát megőrízze Dórát küldi pszichoanalízisre; K úré, aki akármikor megajándékozhatta, udvarolhatott neki, vagy benyithatott a szobájába; és végül Freudé, aki látszólag a lány megmentésére siet, de igazából a maszkulin vonásokat keresi Dóra jellemében, fantáziáiban.